„Jó volna, ha akkora volna Makón a hagyma, mint Kecskeméten a barackmag!” – idézi a derék kecskeméti gyümölcsöskofákat Móra Ferenc. A mieink viszont becsületes kecskeméti barackot kaptak: no nem a fejükre, hanem többnyire a sípcsontjukra, bokájukra és combjukra. A KTE elleni edzőmeccs ugyanis kissé agresszívebbre sikeredett a kelleténél, amelyet az is mutat, hogy az 1-1-es végeredmény mindkét találata büntetőből esett.

A harmadik magyarországi edzőmérkőzés alapján lassan körvonalazható az a kezdő tizenegy, amellyel Laci mester feltehetően az Európa Liga selejtezőjének kíván nekimenni. Gyanúnk onnét ered, hogy ez az együttes az utóbbi két edzőmeccsen megkapta a teljes első félidőt a következők szerint: Felgueiras –Szusics, Larie, Rada, Camora – Monroy, Muniru – Deac, Negruț, Jakolis – Ogbu. Nyilvánvaló észrevételek: Costea Felcsúton játszott utoljára. Győrött és Kecskeméten még a kispadot sem fogta meg (ó, kedves Ronny da Silva, hol vagy te ilyenkor?). Veres Szilárd stabil belépőnek látszik a 60-70. percek között. A változatlanul 1-4-2-3-1-es rendszerben a két kezdő szélső nagy valószínűséggel Deac és Jakolis lesz, akiket Laci tegnap 10 percre (a 35–45.) még fel is cserélt.

A találkozót kissé töredezetté tette, hogy a kecskemétiek – mintegy kiscsapatra jellemző mentalitással – rögtön az elején elég durva belépésekkel igyekeztek megfékezni a KVSC akcióit. Ez részben hozzájárult némi frusztráció kialakulásához, amelyet sajnos csak fokozott a bíró egója, aki mindenképpen ki akart tűnni a pályán szereplő másik 22 ember közül. Innét következett Deac sárgája is a 26. percben, akit a bíró a törvényes távolságnál lényegesen hátrébb kívánt állítani, majd miután a fiú merészen mégis előbbre lépett egyet, diadalmasan megmutatta neki, hogy mit tartogat a farzsebében. Laci mester félhangon eléadott méltatlankodását – „mit pofázik ez a nyúl, mindjárt behúzok neki egyet, micsoda ütődött, biztos megint összeveszett az asszonnyal, oszt elizéli nekem a meccset!” (Iepurele ăsta ce tot vorbește, îi dau o palmă imediat, băi ce tâmpit, sigur s-o certat iarăși cu nevasta, și-mi f…e meciul!) – a pálya szélére érkezve meglehetősen teátrális mozdulatokkal igyekezett megtorolni. Be is szóltak neki a nézőtérről, hogy nem ő a főszereplő. De ez a körülmény későbben sem zavarta a drága bíró urat, akiről messzire lerítt, hogy meglehetősen hosszú ideje nem volt sem a saját, sem más asszonya közelében…

Az ellenfél kemény védekezése ellenére a mieink nem maradtak adósok a jól vezetett akciókkal. A 31. percben Jakolis valóságos cselparádé után lőtte el a labdát – kevéssel fölé. A két perccel későbbi kecskeméti szabadrúgás a falba ütközött, a beadást pedig Szuper Márió simán fogta. Ahogy Deac és Jakolis átmentek tükörszélsőbe, máris két jó helyzetünk lett. Időközben egy elkésett és oktalan belépésért Muniru is megkapta a maga megérdemelt sárgáját a 38. percben. Laci mester egyébként is gyakran korholta őt a bonyolult megoldásai miatt. Mindenkit folyton az egyszerű játékra intett: látszott, hogy az egyszerű és nagyszerű megoldások embere, aki be akarja gyakoroltatni a tiszta, minden csapattárs által jól követhető és egyben hatékony labdajáratást. Miután a 41. percben Ogbu a 11-es pont előtt 2-3 méterrel (tehát kb. 14 méterről) szédületes erővel fölé bombázta a tiszta ziccert, ill. a 43. percben Deac parádés harca és passza után Muniru cselekedett ugyanígy 18 méterről, a döglött Csuka mintha egy pillanatra megtáltosodott volna: a 44. percben kiharcolta és be is rúgta a büntetőt. Egyébként rosszul rúgta: középre, félgőzzel, de bement, mert a kapus elvetődött előle. Egy percen belül Jakolist narancssárgát érő mozdulattal vágta fel az ellenfél egyik játékosa: a citromsárgát meg is kapta érte.

Szünetben Ogbu helyett Tádé, Muniru helyett Veres Szilárd, a megsérült Jakolis helyett Țârlea lépett pályára. Az utóbbi szinte azonnal helyzetet is teremtett. A második félidőben mindkét csapatnak voltak jó helyzetei, még ilyen oda-vissza kontrákat is láthattunk. Az 54. percben Negruț, az 58.-ban pedig Deac csavarta fölé a labdát. A 61. percben újfent Negruț lövését kellett védenie a kecskeméti kapusnak. Aztán Monroy helyett Jaime, Felgueiras helyett Vâtcă lépett színre. Folytatódott az oda-vissza lerohanás. A 70. percben Camora helyett Lopes-Dedeman, Negruț helyett a 10-es számot viselő égimeszelő csatár, Guima kapott játéklehetőséget. Radát és Lariét Joao Paulo és Ene váltották. Rada ismét Veres Szilárdnak adta át a csapatkapitányi karszalagot.

A számos KVSC helyzet mellett a hazai ellentámadásokból is alakultak ki jó lehetőségek, noha azokat a kecskemétiek rendszerint becsülettel elpuskázták. Az összeszokott KVSC-védelem hiánya viszont nyilvánvalóan megmutatkozott a 75. percben, amikor az ellenfél elszabadult csatárát Ene elkésett becsúszással próbálta megállítani a tizenhatosunkon belül: ebből származott s szintén megérdemelt büntető, amellyel a hazaiak kiegyenlíthettek. Deac és Szusics helyett Haminu és Stana kocogott be a küzdőtérre, de most valahogy nem volt jó napjuk. Egy adott pillanatban Veres jobbhátvédet, Haminu pedig jobbszélsőt játszott. Kettejük közül Szilárd tűnt „szélsőbbnek”. Miután a 83. percben a kecskemétiek kihagyták az addigi legnagyobb helyzetüket, először Haminu rúgta fölé a labdát, majd Țârlea mutatott be remek felfutást. Pazar keresztlabdáját viszont Stana nem tudta értékesíteni, amelyért Laci mester joggal méltatlankodott ugyan, de mégsem felejtette el megtapsolni Țârlea produkcióját.

A találkozó utolsó két percének két hőse volt: egyikük Veres, aki szinte kész gólt hárított szögletre, a másikuk Vâtcă, aki másfél perc alatt három parádés védéssel lohasztotta le a kecskeméti szurkolók hevét. Tegyük hozzá: némely bekiabálásuk verbális színvonala miatt meg is érdemelték.

Nem szóltunk még a két edző viselkedéséről és a csapatához fűződő viszonyáról. Laci ismét régi csapattársat tisztelhetett a mai ellenfél edzőjének személyében: Bekő Balázs ugyanis 1996-ban Lacival együtt volt a Videoton játékosa. Míg azonban Laci a dicséretet és a korholást olyan mesterien tudta elegyíteni, hogy tanítványai érezhették: nem ledorongolni, hanem jobbra tanítani akarja őket, a kecskemétiek legtöbbször az öszvérhajcsár rinocéroszbőr korbácsát érezhették a hátukon, valahányszor az edzőjük „megnyitván száját”, szóla nékik szebbnél szebbeket.

Miriuță talán nem fogja forradalmasítani a futballstratégiát, de a három meccs alapján annyi világos, hogy – talán Grig mester szolgálati idejét kivéve – Andone óta nem volt ilyen közvetlen, felszabadult és mégis fegyelmezett hangulat a KVSC edzője és a játékosok között. És talán Cadú távozását sem kell fájlalnunk: úgy tűnik, az öltözőben – végre – az edzőnek van a legsúlyosabb szava. Még a poénjait is komolyan veszik.

A csapat egészére tekintve elmondhatjuk, hogy a kezdő hátvédsor teljesítménye megfelelő, a középpálya is jobbára működőképes (tehát tudunk helyzeteket kialakítani), viszont egyelőre úgy tűnik, még mindig nincs igazi átütő erejű, valóban félelmesen gólerős (torony)centerünk. Meglátásom szerint Ogbu, Tádé és Haminu továbbra is legfeljebb jó vagy közepes szintű cserékként jöhetnek számításba. Ha viszont az ifjú 10-es égimeszelő beválik (már láttunk tőle egy-két jó megmozdulást), akkor van remény arra, hogy a Jagodina elleni közelgő találkozón nemcsak helyzeteink, hanem góljaink is születnek. A mérkőzés külön kedves eseménye volt számomra a találkozás egyik hűséges kommentelőnkkel. Hajrá KVSC!