Amikor 2006 augusztus 6-án, egy átlagos nyári délutánon, Désen, az Unirea Urziceni ellen, a 79. percben a Ricardo Manuel Ferreira Sousa CADÚ, a poetikus húszas évei közepén járó ifjú középhátvéd csereként pályára lépett, a KVSC 4-0-ás győzelmét ünneplő szurkolók nem sejtették, hogy egy leendő klubikont tisztelhetnek a Zoran Milosevicset váltó portugál srác személyében.

Mint legtöbb portugál és brazil játékos, Ricardo Manuel Ferreira Sousa is tekintettel volt a portugál nyelv rejtelmeiben járatlan szurkolókra, és az egyszerűség kedvéért felvette a Cadú művésznevet. A Bmiky Live Football Statitics Office (Élő Labdarúgó Statisztikai Iroda) napra készen pontos adatai szerint Cadú 254 tétmeccsen öltötte magára a KVSC mezét, összesen 21764 percet töltött a pályán, ez alatt 29 gólt szerzet és 9 piros lapot gyűjtött be. Így múlt időben, mert fájdalom: a csapatkapitány röpke 8 év szolgálat után távozik a klubtól. Ez hivatalos és végleges.

A statisztikák kedvelőinek még elmondjuk, hogy Cadú a bajnokságban 202 mérkőzést játszott csapatunk színeiben és 27 gólt szerzett, a Román Kupában ez a mutató 16 / 0, a Szuperkupában 3 / 0, az európai kupákban pedig 33 / 2. Nem rossz mutatók ezek egy középhátvédnek, akkor is, ha gólja zömét büntetőkből szerezte, de ami a szurkolói emlékezetben megmarad, azok Cadú bajnoki címet jelentő tizenegyesei. Szerencsére így többes számban beszélhetünk róluk. Bizonyára megoszlanak majd a vélemények a Tisztelt Asztaltársaságban, hogy melyik pillanat volt feledhetetlenebb, számomra azonban – ha megengedtek ennyi szubjektivitást – a 2012-es megismételt U-CFR mérkőzésen lőtt büntetője marad örökre emlékezetes. Nem elsősorban azért, mert már megint épp a városi rivális otthonában szerzett bajnoki címet a KVSC, hanem a pillanat holywoody filmeket megszégyenítő drámai komponáltságért.

Görög drámának is dicsőségére válna a cselekmény bonyolítása és végkifejlete. Emlékszünk még: Cadú a bal alsó sarokba rúgta a felbeszakított mérkőzésen a büntetőt, hogy aztán Bornescu idegei felmondják a szolgálatot. A megismételt rangadó forgatókönyvét sem felejtjük soha: két gólos hátrányból állt fel a Vasutas és a döntő pillanatban 11-est kap a csapat. Cadú meg mintha csak visszajátszás volna: ugyanabba a kapuban, hajszál pontosan ugyanoda rúgta a labdát, a déja vu érzésünket legfeljebb az zavarhatta, hogy Bornescu ezúttal az ellenkező irányba vetődött.

Nem volt kisebb pillanat persze az első bajnoki címet érő 11-es értékesítése sem, de – ha nem bánjátok – ennek felidézését most inkább rátok bízom Tisztelt Asztaltársak. A sikerek mellett persze nem hagyhatjuk szó nélkül a kilenc bosszantó piros lapot se. A korrektség úgy kívánja, hogy ne feledjük azt se, hányszor bosszankodtunk, amikor fegyelmezetlenségei, vagy egyszerűen túl keményre méretezett belépői miatt emberhátrányba került a CéeFeR. Annál is inkább, mert így talán könnyebb lesz búcsút venni tőle. Az az igazság, hogy már látható jelei voltak annak, hogy felette is röpül az idő vasfoga. Az utóbbi időben egyre több hibát vétett hátul és a tizenegyesei is kezdtek kimaradni. Így múlik el a világ dicsősége! (Sic transit gloria mundi!)

Ámde hálátlanok lennénk, ha most nem köszönnék meg kapitányunknak azt, amit a csapatért nyolc éven át tett. Köszönet jár azért a sok szép pillanatért, ami az ő érdeme is volt. A három bajnoki cím önmagáért beszél, és akkor nem is szóltunk a kupagyőzelmekről és az európai kupaszereplésről.

Búcsúzunk hát tőled és további szép sikereket kívánunk, bármerre is jársz. Ne feledd, Ricardo Manuel Ferreira Sousa CADÚ, hogy sosem sétálsz egyedül! Adeus capitão!