atmos1Szomorúan hozzuk tudomásotokra, Tisztelt Asztaltársak, hogy blogunk törzshelye, az Atmosphera kávézó bezárt. Bár ennek már legalább egy bő hónapja, úgy érezzük: tartozunk annyival a hely szellemének, hogy megemlékezzünk róla. Annál is inkább, mivel rendszeres pénteki értekezleteinken kívül számos a Kolozsvári Vasutassal kapcsolatos élményünk fűződik hozzá.

 A legemlékezetesebb pillanat természetesen az volt, amikor az Atmosphera LCD tévéjén épp azt láttuk, hogy Luis Alberto, alias Berci úgy jó harminc méterről hatalmas gólt rúg a Vén Traffordon a borvirágos arcú, rágózó skót lovag csapatának. Ugyanezen az estén fordult elő, hogy Vass Ádám – a KVSC mindmáig egyetlen magyar válogatott játékosa – közönségtalálkozóján vehettünk részt, bár a kákán csomót keresőknek apró szépséghiba, hogy Ádámot egy azóta rég elfelejtett választási kampány sodorta be törzshelyünkre.

Fáj a szívünk kedvenc kocsmánk után, ugyanis mi épp azt szerettük benne, amit a tulajdonosok vélhetően utáltak: nevezetesen, hogy szinte sosem volt ott tömegnyomor, ideális helyszíne volt a nyugodt megbeszéléseknek. Előfordult nem egyszer, hogy rajtunk kívül csak a személyzet tartózkodott a kocsmában, ami mondanom se kell, majdnem a tökélyig növelte komfort érzetünket. Mondtam is bmikynek törzsasztalunknál: „van egy egész kocsmánk”. Akárcsak a többi törzsvendég esetében, a pincérek pontosan tudták, hogy mit fogunk rendelni. Ámde ennek a már-már rejtői csúcspontja az volt, amikor egyik péntek reggel, amikor épp az árú vételezését intézték, felhívott az Atmosphera akkori pultosa.

A blog törzsasztala

A blog törzsasztala

– Szevasz, ma jöttök?
–  Igen.
– Rendben, akkor vételezünk rumot.

Ebből is láthatjátok, Tisztelt Asztaltársak, hogy miért ragaszkodtunk a helyhez, ahol sok idegenbeli győzelmet, döntetlent és pár vereséget néztünk végig. Azon ritka kolozsvári vendéglátóipari egység egyikétől búcsúzunk, ahol mindig volt Hargita sör, kóla és rum.