brasso-cimereÚgy tűnik, Brassóban, a címerében is koronát hordó városban (a város latinul Corona, németül Kronstadt) dől el, hogy Miriuță Laciból lesz-e végre koronás László (a „szent” előnévre még valszeg sokáig kell várni). Ideje vón’ behúzni az első győzelmet, mielőtt még a klubot is eladja a tulajdonos (a hazai média erről szóló híreszteléseit viszont változatlanul a gyanú hermeneutikájával kezeljük). Szóval, mindenképpen ránk férne egy kis felszusszanás: csak ne éppen a már megsiratott Buș – aki a Főlegvárról való eltávozása óta egyre inkább jeleskedik, s hatra-vakra lövi a gólokat – szóval ne éppen ő találjon be a kapunkba…

Laci mester keze egyre inkább meg van kötve: lassan hagyománnyá kezd válni a meccsenkénti egy piroslap. Fülig Jimmysen szólva, ez lassan „családi nekünk”. Ilyen ritmusban viszont az évad végére már nemcsak az összes ifit, hanem tán a kövér Muresánt is be kell majd nevezni a kispadra, sőt, akár a kezdőcsapatba is. Ütközőemberünk lassan úgy sincs, és akik vannak, azoknak nagyon csekély a frontális gyűrődési felületük. Olyan erővel pedig az elnök úrról is vissza tud pattanni a labda vagy az ellenfél, mint pl. Vén Lajosról, a traktor lökhárítójáról vagy az öntöttvas-fűtőtestről. Hogy onnét „továbbság” merre tart, azzal ebben az évben amúgy sem sokat törődtünk. Még szerencse, hogy az eltiltások csak egy-egy fordulóra szólnak, így pl. Monroy visszajöhet a kezdőbe. Az a meccsen dől majd el, hogy ez jó hír-e.

Amennyiben ebben a „szezonban” még érdemes némileg komolyra fordítani a szót, ejsze ideje lesz beszélni a fiúk fejével, mert lassan kiürült a középpálya. Az új edző kegyeiből pedig úgy tűnik, némelyek kiestek. Nevezetesen Costea, aki a padra sem kerül, pedig centerben simán ki lehetne/kellene próbálni. Arra is rájöttünk, hogy Csanturia jobbszélsőnek használandó: kár, hogy ehhez a felismeréshez a Steaua elleni meccs tanulsága is kellett. A Brassói Korona – finoman szólva – nem tartozik az élvonalbeli ellenfelek közé, de képes meglepetéseket okozni. És mivel azokból az idén már bőven volt részünk, ezt – főlegvári kegyes akaratunkból kifolyólag – ezennel szíves-örömest mellőznénk. Buș ugyanis elment tőlünk, méghozzá ingyér’ – ezt a hibát, úgy tűnik, emlegetni fogjuk még párszor! –, így semmi sem akadályozza meg abban, hogy benne legyen a kezdőcsapatban és Szuper Máriót riogassa, pedig ő még a török ellen is becsülettel állta a sarat Sztambulban. Az embernek önkéntelenül is a Himnusz sorai jutnak eszébe:

kolcseyZászlónk gyakran plántáládFekete_sereg_cimere
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

Hát ez a „bús” had – amely jelenleg nemigen hasonlítható Mátyás bús hadához, azaz a XV. század egyik legütőképesebb katonai alakulatához, a Fekete Sereghez – búsulhatja, hogy Bușt busás fizetség nélkül elengedték, de nem jó messzire, pl. a busmanok közé, hanem az egyik ellenfélhez, akiktől talán hamarosan éppen a Dinamo fogja megvásárolni. Mit mondjunk azért ezekre? Ez már nem futballszakmai, hanem üzleti melléfogás a javából: méghozzá nem is csekély.

Kedves búskomor búsmagyarok, bús képű lovagok és busóálarcosok: többé ne búsongjunk hát, hiszen nem mi vagyunk a gyászoló busrokonság a temetésen, Gombperec hídlakóval az élen, akin már a Piszkos Fred, a kapitány című regényben is erősen látszott, hogy kopaszodik (noha ő nem ezért jött Fülig Jimmy alias Mr. Irwing elé a Nono-Holasztárlulu hajó lépcsőjéhez). Hanem újfent szívjuk tele a tüdőnket, s tekintsük meg, mit tud Laci kihozni a fiúkból. A piros lapok beszerzése – sajnos – pusztán arra jó, hogy lassan kizárásos alapon könnyítse meg a kezdőcsapat megjósolását. Ennyi kedvezést azonban nem kérünk, fiúk! Inkább focizzatok, mert mindenki jobban jár…

Várható kezdőcsapat: Felgueiras – Maftei, Cadú, Piccolo, Camora – Djokovics, Monroy – Csanturia, Rui Pedro, Gabionetta – Ogbu

A „usual suspects” (pl. Mincă, Rada, Velayos) mellett legalább a kispadra várnánk pl. Costeát és Batint.